Ukrajna, Kárpátok, Krím, Jalta

Egy utazás három részből áll. A tervezés-előkészületek, az utazás és a hazatérés utáni emlékek.

A tervezés-előkészület nálunk érdekesen alakult. Már több, mint egy éve tervben volt Odessza, de végül alig-alig tudtunk előkészülni, ill. az út meghosszabodott a Krímbe. Belső Ukrajna, a Krím, Jalta nem felkapott turista célpont hazánkban.
Ennek megfelelően nem bővelkedtünk információban. 2 beszámoló, angol és orosz oldalak, egy utazás előtt 2 nappal érkező Lonely Planet útikönyv, egy 2 évvel ezelőtti Odesszai utazás emlékei.
Ebből a csekély halmazból állította össze az útitervet a férjem. Később bebizonyosodott mennyire jól mérte fel a távolságokat, időintervallumokat.
Még utolsó héten kicseréltette a szilenteket, ami ugyancsak hasznos dolog lett.
Ezen kívül jórészt másra nem is volt időnk, még a biztosítást is útközben intéztük el.
Így abban a szellemben indultunk el, hogy mindent szabad ami jólesik, semmi sem kötelező. Ezt be is tartottuk, így kimaradt ugyan pár dolog, de cserébe kaptunk más élményt.

Maga az út:
Ukrajna nagyon nagy. Onnan nézve, nagyon kicsik vagyunk. A Kárpátokon kívül, dimbekkel-dombokkal találkoztunk, meg óriási sík mezőkkel és hatalmas búzatáblákkal. Dehogy sorba haladjunk.

A sok válsztható útvonal közül mi kisebb utakat választottunk az odaúton, mivel az útikönyvek alapján szerettük volna látni a Kárpátokat és Kamenets podolskiynál a várakat.
A határt Beregsuránynál léptük át, ami nagyon jó választásnak bizonyult, mivel 1 óra alatt megvolt az egész procedúra. Ahogy az ukrán oldalra értünk, mintha 20 évet visszaforgatták volna az időt. Alapos vámvizsgálat, papírkitöltések, szúrós tekintetek, katonai jelenlét. A határt elhagyva egymást követték a benzinkutak. Nos igen, ha nem is fele, de kb. 10 grivnyáért adták a benzin és gázolja literjét. (1 grivnya=23 forint volt akkor).
Az első sokk után elővettem a fényképezőt, mert egy teljesen más világba érkeztünk. Az út nem egyszerűen foltos, hanem hihetetlenül lyukas és időnként a fele úton bentfelejtett betondarabok tarkították. Az autók szlalomoztak, váratlan vészfékezések. A lezárt vasuti sorompó, csak tájékoztató jelleggel állt, mivel szinte mindenki kikerülte. Mi viszonylag jól haladtunk a megerősített futóművel.. vagy 30km/órával. A gépkocsipark is 20 évvel ezelőtti. Szakadt 1200-es ladák, Zilek..

Komolyan megijedtem, hogy ez ilyen lesz tartósan. Aztán Huszt felé csak jobb lett az út, én meg rádöbbentem, hogy a fényképezőgép CF kártyája odahaza figyel a számítógépben. Huszt szakadt, rossz utak, romos házak, a kötelező szovjet emlékmű a 2. világháború áldozatainak. Éppen piacnap volt a belváros közepén. Szeretem a piacokat, de ez most nem volt számomra vonzó. Koszos-mocskos utcán, a porban, izzadt emberek között. A belvárosban egymást követték a boltok. 47%-a telefonbolt. Az elsőben összeakadtunk egy magyar idős nénivel. Örömtől csillant meg a szeme, amikor a magyar köszöntést meghallotta, aztán váltott velünk pár magyar szót. Szinte a bőrünkön éreztük, hogy ez milyen sokat jelentett számára.
A boltjárás közben még rácsodálkoztunk a sok, nagyon fiatal édesanyára. Nálunk idehaza az ilyen korú lányok még egyetemre járnak, a holnapi bulin törik a fejüket. Ennek ellenére Ukrajnában nagyon kicsi a szülési hajlandóság. "Ukrajna lakossága az 1991-es függetlenedés és rendszerváltás óta 2008 elejére 52 millióról 46 millióra csökkent. 17 év alatt 30 millió abortuszt hajtottak végre." (Wikipedia) Néhány plakátot láttunk az abortuszok megállításáról, de csak a határszélen. (Ugyanazt, mint Magyarországon.)
Visszakanyarodva. A telefonboltok egymást követték és mindegyikben volt aktuális vásárló. CF kártya viszont nem. Külön élmény volt, ahogy kézzel-lábbal igyekeztünk előadni a problémánkat. Ki így, ki amúgy reagált. Már a férjem is majdnem feladta, amikor még egy utolsó boltba bementünk. Itt a pultnál ülő nemleges választ adott, amikor is belépett egy másik eladó. Ő elkezdett keresni. Csüggedten és csalódottan néztük ahogy leszedegette az egyéb kártyákat, de amikor tudatosult bennünk, hogy tudatosan keres, felcsillant a remény. És igen!! Kettő darab, rég elfeledett,évek óta ránk váró CF kártyára akadt. Kisimultak a vonások. Mindkettőt kértük, amit ők nem nagyon akartak elhinni, így vagy 4x visszakérdeztek. Nagyon bosszantó érzés volt, hogy egy nagy utazást nem tudunk megörökíteni képekben. Később kiderült, hogy a fényképezőnek nem csak ez a problémája. Egy idő után ERR99 hibakód üzenetet küldve, nem gyártotta a képeket. Időbe telt mire rájöttünk, hogy az optika teljes zoom-on nem akar működni.

Huszton nem is időztünk aztán sokat, mert még hosszú út állt előttünk...és eső..ennek nem örültünk, mert minden szürke, nyúlós, nyálkás és hideg volt, de a Kárpátok így is gyönyörű volt.
Zúgó Tisza habja, kisebb települések, mindenhol az arany- vagy ezüst tornyú templomokkal, lélekvesztő hidakkal, festői tájakkal, nyugalommal. Az út egy része a természetvédelmi területen keresztül vezetett. Érdekes volt megfigyelni, hogy kezdetben a hegyi folyam tiszta vizű, nemesen csobogó habjai, hogyan változtak át félelmetesen sötét, mindent elsöprő áradássá a lehullott eső hatására. Az út egy része természetvédelmi területen haladt át. Látszott, hogy téli időszakban itt több turista fordul elő. Sípályák, éttermek, szállások. Igazi kis hegyi, fa stílusban. Ha nem lenne ekkora az út és nem lennének ilyen ramaty állapotban az utak bátran ajánlanám. Így kevésbé. Vagy a költségekbe bele kell kalkulálni a futóművest. Ezen a szakaszon jegyeztem meg a férjemnek, hogy itt porontyok vannak. Nagyon sok, egészen fiatal gyereket láttunk egyedül az út mellett. A biciklisek természetesen itt is szembe bicikliznek a forgalommal. Maga a kerékpáros közlekedés nekem hajmeresztőnek tűnt. Idehaza is veszélyes közlekedni vele az utakon, de az ottani vezetési stílust látva, minden kerékpáros vakmerő. Kerékpáros turistával nem is találkoztunk sokkal. Mindössze 2 csapattal. Számadatok szerint évi 8000 ember veszti életét az utakon. Ezen már, itt nem csodálkoztunk.
A hosszú autóúton volt időnk összeszedni a gyér orosz tudásunkat. A fő szavakat tudtuk: hleb, vodá, pivo :-)
Yaremchanál álltunk meg vacsorázni. A település központi helyet foglal el a téli síszezonban, igazi kis üdülőfalu jellege van. Ekkor már 1/2 8 volt. Egy nagyon lakájos éttermet sikerült választani, ahol mindenféle giccsel igyekeztek a kedves vendég és gyerekei kedvébe járni. Természetesen borscs levest és saslikot kértünk, bár alaposan meglepődtünk, mert angolul tudó felszolgálót küldtek az asztalhoz. A borscs nagyon finom leves. Ahány ház, annyi szokás. Érdemes néhány receptet elolvasni és kipróbálni. Nekem az ízlett a legjobban, amelyben volt cékla, káposzta és sárgarépa is, ill. kicsit fűszeresebben volt ízesítve. A saslik nem a nálunk megszokott nyársra tűzött hús-hagyma-zöldség, hanem parázson-nyárson sütött disznóhús. Ezt egy speciális fém, szabadtéri tűzhelyen sütik, ezen a területen szinte minenhol. Kértünk helyi teát. Ez volt a legkellemesebb meglepetés. Nagyon finom helyileg összegyűjtött gyógynövényekből készült a tea. Nem tudom mivel, mit kevertek, de mennyei volt. Később tapasztaltuk, hogy büszkék a gyógynövényes teakeverékeikre, több helyen árusították a keverékeket. Mindezért 3450 forintnak megfelelő grivnyát fizettünk. Ugye nem is volt sok?
Aztán indulás, mert még mindig hosszú a betervezett út. Hatalmas esőbe keveredtünk, ami az ottani útviszonyok között elég érdekes élményt nyújtott. Mintha valami kis rosszcsont manó játszott volna a fékkel, sűrűn volt padlófék érzésünk. Egy idő után az út meglepően jó lesz, a forgalom a késői időpont ellenére meglepően nagy. Éjfél után végre megérkeztünk Koshkyn-ba. Addigra a szemünk kezdi megszokni a cirill betűket. (Sok helyen a számunkra ismert betűkkel is kiírják a települések nevét, távolságát.) Végre volt valami haszna a sok-sok orosz órának. (Na igen.. már olyan öreg vagyok, hogy én még azt is tanultam!) Itt egy gotelt sikerült találnunk. Nem igazán bizalomgerjesztő, de más nincs. A fogadás igazán barátságos volt. A szoba ízlésvilága egészen egyedi volt. Rózsaszín falak, királykék ágy, leopárdmintás, lyukas ágynemű. Víz nem folyt a csapból. Ez elég rosszul érintett, mivel porosnak és izzadtnak éreztem magam. A férjem ment, kézzel lábbal mutogatott és még azt is megértette, hogy valami főcsap volt elzárva. A bojlert akkor kapcsolták be, így jéghideg vízzel mosakodhattunk. Másnap reggelre azonban lett forróvíz. Tudjátok milyen jó volt zuhanyozni?!

..és vége az első résznek! Legközelebb kicsit több fotóval, várakkal és szárított halakkal...

Új célok..és egyebek

Új álomcél: http://www.silkwayrally.com/

Az autó benevezve a Sandlander Kalandrallyba.


A múlt hétvégén egy bányába lett próbálgatva a terepjáró. A Rábába a kerékmosás majdnem csúfos véget ért. A laza, csúszos köveken úgy viselkedett, mintha szánkó lenne.

Sem Bamakó, sem Tunézia, de valamerre menni kell..

 

Nem mondom, amikor kiderült, hogy nem megyünk Tunéziába és az autó is rossz állapotban csörgött, akkor embernek volt egy pontja, amikor úgy gondolta eladja a vasat. A 2. elmaradt út, számos szerelőnél hagyott kemény pénz és csörgő hangok.. A mehetnék azonban már bennünk volt, ill. minden le volt szervezve a gyerekek felügyelete körül. Botorság lett volna nem kihasználni a helyzetet.

A Sandlander szervezésében vettünk részt, múlt héten egy 3 éjszakás Észak-Romániai kalandtúrán.
A kalndtúra kalandosan indult. Kedden adtuk be az autót porlasztó cserére, abban bízva, hogy megoldja a motorikus problémát. Kedden délután kiderült, hogy bár 3 csúcs csere megoldott, a 4. injektor cakkom-pakk cserélni kell, mert belül is tiszta rozsda. Még este talált ember egyet Bécs mellett, így szerda 5 órakor útra kelt, hogy hazahozzon egyet.
Szerda délután meglett az autó és csodaszép lett a hangja. Viszont kerékcserére így már nem került sor.
Csütörtökön hajnalba indultunk a Sandlander telephelyére. Időben megérkeztünk, így elindulás előtt még ember megkérdezte, hogy van-e raktáron sárgumi. Próba-cseresznye(!) szerencsére volt, így bár jócskán megkésve, de sárgumival indultunk el Észak-Erdély felé. Itt megemlíteném a Sandlanderes háziasszony kedves vendéglátását!! A lilahagyma és a kacsazsír mennyei ízeit a friss sós kifliben!! A kerékcsere a későbbiekben nagyon szerencsésnek bizonyult, mivel főleg sáros terepen autóztunk.
Az elkövetkező időszakban mellékutakon és sárutakon közlekedtünk, havas utat is igénybe véve. 10-11 autó vett részt a túrán. Pócsik László vezetésével mentünk, aki két leckét adott terepjáró vezetésből. Lacinak nagy köszönet érte, mert két nagyon hasznos vezetéstechnikai finomságot adott át!
A túra nagy élmény volt számunkra. Már nem fehéredek le minden meredekebb lejtőn-emelkedőn. Az autó erejéről, erősségeiről, gyengeségeiről rengeteget tapasztaltunk, ill. ember tapasztalt, mert én jól éreztem magam az anyós helyén. Az autó nagyon jól vizsgázott!! Ember persze már azon töri a fejét, mi lesz az autón a következő erősítés.
Ami még nagy pozitívum volt, hogy nagyon kedves, érdekes emberekkel kötöttünk ismeretséget. Remélem ezeknek a találkozásnak lesz még folytatása.
Amit kihagytunk volna az a vezető oldali tükör letörése, ill. hazafelé -már Magyaroroszágon- a szélvédőnek zuhant egy nagy testű védett madár.

Végszó: Igen, megfertőzött az ember. Tervezgetek.

Csalódás..

Tunéziában romlik a helyzet: Saharun későbbre halasztva
admin Utolsó frissítés: 2011. február 8. 15:21:00 CET
Az indulás előtt kilenc nappal - 2011. február 8-án - új rajtidőpont kijelölése mellett döntöttek a Saharun szervezői. A futam idén Tunéziába látogat el, de a januárban történtek, és az azóta újra feszült helyzet miatt az eredeti indulást el kell halasztani.

Mint ismeretes, a Jázmin forradalom után egy átmeneti vezetés gyakorolja a hatalmat az országban. A lakosság bízik a változásokban, ám a szabad választásokig és az azt követő új hatalom megszilárdulásáig még várni kell, hiszen a jelenlegi vezetés a demokratikus átalakulásra való felkészülés közben lavíroz a megoldandó problémák között, melyet a népakarat hoz a felszínre.

A szervezők a futam lemondása helyett, az év eleji pályaírás után inkább a kivárás mellett döntöttek, mivel a tunéziai biztonsági helyzet a januári tüntetések és lázongások óta folyamatosan javult Tunéziában. Látva, hogy a hetekben az Egyesült Államok csökkentette a veszélyességi szintet, illetve hogy a közeljövőben a kijárási tilalmat és a szükségállapotot szerette volna megszűntetni Tunézia, úgy tűnt, hogy a rallyt meg lehet tartani az eredeti időpontban.

Az előző héten azonban ismét rosszabbra fordult a helyzet. A keleti országrészben gyújtogatók egy zsinagógát égettek porrá, egy északnyugati városban az új kormányzói kinevezések kapcsán rendezett tüntetés oszlatása közben halt meg valaki egy becsapódó könnygázgránáttól, illetve szombaton, a Saharun útvonalába eső El Kef városában egy békésnek induló tűntetésen újabb lövések dördültek el, melyet más városokban további emberéletet követelő események követtek. A forradalom halálos áldozataink száma tovább nőtt, aminek következtében a rendőrség folyamatosan veszít a tekintélyéből.

Február 7-én hétfőn, Brüsszelben tartotta a rendszeres értekezletét az EU COCON, az Európai Unió Tanácsának konzuli együttműködéssel foglalkozó munkacsoportja, mely megerősítette, hogy a helyzet rendkívül bizonytalan. Az átmeneti hatalom gyengeségét kihasználva bármikor előfordulhat kisstílű bűnözés, kisebb inzultusból kialakuló tömeges agresszivitás, illetve újabb lázongásba fordulhatnak a tüntetések. Ennek megfelelően újabb rendőrségi mozgósítások és eseti légzár sem kizárható a közeljövőben. Ezen álláspont alapján az EU a következő hónapokra, és az új, várhatóan demokratikus, de erős hatalom megszilárdulásáig kifejezetten veszélyesnek tartja a tömeges országjáró utazásokat.

A Saharun szervezői a Külügyminisztérium és a Magyar Nagykövetség mellett folyamatos kapcsolatban vannak tunéziai szervekkel (Turisztikai Minisztérium, Turisztikai Hivatal, kormányzóságok, kisebb szervezetek). Az innen és a konzuli munkacsoporttól kapott információk alapján a déli területek nyugodtak, ott nincs mitől tartani, ám ez nem elég a futam elindításához: „Az itiner kész, indulhatnánk, de a probléma, hogy az országban nincs jelenleg erős, elismert, fix hatalom. Továbbá gond, hogy Tunéziából való kijutás csak két módon lehetséges: repülőn és kompon, melyek menetrendjét rendkívül megritkították és a charter járatok is szünetelnek. Algéria és Líbia nem alternatív menekülő útvonal, így amíg nem biztonságos a helyzet és nem lehetünk arról tökéletesen meggyőződve, hogy az indulóink időben és terv szerint hazaérkezhetnek, így kénytelenek vagyunk elhalasztani a futamot.” jelentette ki Polgár András a futam társalapítója.

Az új időpont bejelentése február 16-án várható, melynek kijelölésében a résztvevők véleménye is számít: „Az új időpont kihirdetése előtt természetesen egyeztetünk az indulókkal, több lehetőség közül a legjobbat igyekszünk majd kiválasztani. Legfőbb célunk, hogy senki ne érezze magát veszélyben, illetve hogy az indulók egy nagyon jó hangulatú erőpróbán és kalandon vehessenek részt.” szögezte le Polgár Tamás, a futam másik alapítója.

Az előzetes felmérés és a résztvevők tájékoztatása már megtörtént, és egy dűnére vágyó türelmetlen csapat kivételével az indulók teljes egyetértésben támogatják a halasztást. A Saharun egyébként a turistáktól teljesen elzárt déli, szaharai területeket is megnyitja résztvevői előtt, ahol életre szóló élménnyel gazdagodhatnak, még ha a futam az eredeti időponthoz képest egy kicsit később éri el a célját.

Saharun Iroda
Budapest, 2011. február 8.

Már megint nem jó hírek..

Az utóbbi héten úgy tűnt, hogy utazhatunk..és most úgy tűnik mégsem..

Az a bizonyos porlasztó...

"a porlasztó csúcsok zörögnek" idézet tőlem.. A férjem azóta ezen röhög. Azt mondta ez olyan, mint a "kartellgáz erősen belever az indexbe":-) De mivel nőböl vagyok, és az autó motorrészéhez vajmi kevés közöm van, a fenti idézetet vállalom.
A porlasztókkal tényleg van valami gond. Elhasználódtak, elkoptak, stb. Több szerelő, több vélémény, hogy kell-e cserélni. A férjemnek több hetébe telt mire körbejárta a témát. Próbálkozott a drága egész alkatrész (férfiak kedvéért injektor) helyett csak csúcsot szerezni. Európától kezdve, amerikán át, Japán érintésével, Kínába is próbálkozott, minden volt, csak ez az egy típus nem. Most valaki szerzett Olaszországból, rögtön 8 darabot vásároltunk. Hogy működik-e és tényleg jó lesz-e... a jövő titka. Mindenesetre idő már alig. Ideje lenne legalább az autónak útra készen állnia.

Már február van..

.. 17-én rajt. Készülünk. Autó még szerelőhöz kívánkozik. Az odaút részletei tisztázva. A nagy dolgok beszerezve. A tunéziai politikai helyzet most viszonylag nyugisnak tűnik.

..és egy kis kedvcsináló:

Odaát a helyzet nyugtalanító

..és nem akar megnyugodni. Tunézia forrong: http://english.aljazeera.net/news/africa/2011/01/201111715545105403.html

Hótaposó Trophy

 

A két ünnep között ki lett próbálva az autó tereptűrő képessége. Igaz az idő miatt nem sokat kellett dogoznia az autóknak. Kemény fagyos földeken jártunk, egy-egy nagyobb pocsolya akadt csak az utunkba. A kötelező elakadás-kirántás azért megvolt. Igen, a láncos pecséteket is élvezték a fiúk. "A speciál pedig úgy hiányzik, mint állat!":-) (Érti aki ott volt:-))

A hosszúsága miatt nem kimondottan Off-road terepre való, de kalandtúrákra jó választásnak tűnik az autó.
Igaz újra szerelőnél kellett hagyni, mert a porlasztó csúcsok nagyon zörögnek, ill. 3x letiltotta a motor teljesítményét a számítógép. Nos 3 szervíz 3 vélemény...

A másik tapasztalat, hogy a navigálást talán nem rám kellene bízni..