A tervezés-előkészület nálunk érdekesen alakult. Már több, mint egy éve tervben volt Odessza, de végül alig-alig tudtunk előkészülni, ill. az út meghosszabodott a Krímbe. Belső Ukrajna, a Krím, Jalta nem felkapott turista célpont hazánkban.
Ennek megfelelően nem bővelkedtünk információban. 2 beszámoló, angol és orosz oldalak, egy utazás előtt 2 nappal érkező Lonely Planet útikönyv, egy 2 évvel ezelőtti Odesszai utazás emlékei.
Ebből a csekély halmazból állította össze az útitervet a férjem. Később bebizonyosodott mennyire jól mérte fel a távolságokat, időintervallumokat.
Még utolsó héten kicseréltette a szilenteket, ami ugyancsak hasznos dolog lett.
Ezen kívül jórészt másra nem is volt időnk, még a biztosítást is útközben intéztük el.
Így abban a szellemben indultunk el, hogy mindent szabad ami jólesik, semmi sem kötelező. Ezt be is tartottuk, így kimaradt ugyan pár dolog, de cserébe kaptunk más élményt.
Ukrajna nagyon nagy. Onnan nézve, nagyon kicsik vagyunk. A Kárpátokon kívül, dimbekkel-dombokkal találkoztunk, meg óriási sík mezőkkel és hatalmas búzatáblákkal. Dehogy sorba haladjunk.
A sok válsztható útvonal közül mi kisebb utakat választottunk az odaúton, mivel az útikönyvek alapján szerettük volna látni a Kárpátokat és Kamenets podolskiynál a várakat.
A határt Beregsuránynál léptük át, ami nagyon jó választásnak bizonyult, mivel 1 óra alatt megvolt az egész procedúra. Ahogy az ukrán oldalra értünk, mintha 20 évet visszaforgatták volna az időt. Alapos vámvizsgálat, papírkitöltések, szúrós tekintetek, katonai jelenlét. A határt elhagyva egymást követték a benzinkutak. Nos igen, ha nem is fele, de kb. 10 grivnyáért adták a benzin és gázolja literjét. (1 grivnya=23 forint volt akkor).
Az első sokk után elővettem a fényképezőt, mert egy teljesen más világba érkeztünk. Az út nem egyszerűen foltos, hanem hihetetlenül lyukas és időnként a fele úton bentfelejtett betondarabok tarkították. Az autók szlalomoztak, váratlan vészfékezések. A lezárt vasuti sorompó, csak tájékoztató jelleggel állt, mivel szinte mindenki kikerülte. Mi viszonylag jól haladtunk a megerősített futóművel.. vagy 30km/órával. A gépkocsipark is 20 évvel ezelőtti. Szakadt 1200-es ladák, Zilek..
Komolyan megijedtem, hogy ez ilyen lesz tartósan. Aztán Huszt felé csak jobb lett az út, én meg rádöbbentem, hogy a fényképezőgép CF kártyája odahaza figyel a számítógépben. Huszt szakadt, rossz utak, romos házak, a kötelező szovjet emlékmű a 2. világháború áldozatainak. Éppen piacnap volt a belváros közepén. Szeretem a piacokat, de ez most nem volt számomra vonzó. Koszos-mocskos utcán, a porban, izzadt emberek között. A belvárosban egymást követték a boltok. 47%-a telefonbolt. Az elsőben összeakadtunk egy magyar idős nénivel. Örömtől csillant meg a szeme, amikor a magyar köszöntést meghallotta, aztán váltott velünk pár magyar szót. Szinte a bőrünkön éreztük, hogy ez milyen sokat jelentett számára.
A boltjárás közben még rácsodálkoztunk a sok, nagyon fiatal édesanyára. Nálunk idehaza az ilyen korú lányok még egyetemre járnak, a holnapi bulin törik a fejüket. Ennek ellenére Ukrajnában nagyon kicsi a szülési hajlandóság. "Ukrajna lakossága az 1991-es függetlenedés és rendszerváltás óta 2008 elejére 52 millióról 46 millióra csökkent. 17 év alatt 30 millió abortuszt hajtottak végre." (Wikipedia) Néhány plakátot láttunk az abortuszok megállításáról, de csak a határszélen. (Ugyanazt, mint Magyarországon.)
Visszakanyarodva. A telefonboltok egymást követték és mindegyikben volt aktuális vásárló. CF kártya viszont nem. Külön élmény volt, ahogy kézzel-lábbal igyekeztünk előadni a problémánkat. Ki így, ki amúgy reagált. Már a férjem is majdnem feladta, amikor még egy utolsó boltba bementünk. Itt a pultnál ülő nemleges választ adott, amikor is belépett egy másik eladó. Ő elkezdett keresni. Csüggedten és csalódottan néztük ahogy leszedegette az egyéb kártyákat, de amikor tudatosult bennünk, hogy tudatosan keres, felcsillant a remény. És igen!! Kettő darab, rég elfeledett,évek óta ránk váró CF kártyára akadt. Kisimultak a vonások. Mindkettőt kértük, amit ők nem nagyon akartak elhinni, így vagy 4x visszakérdeztek. Nagyon bosszantó érzés volt, hogy egy nagy utazást nem tudunk megörökíteni képekben. Később kiderült, hogy a fényképezőnek nem csak ez a problémája. Egy idő után ERR99 hibakód üzenetet küldve, nem gyártotta a képeket. Időbe telt mire rájöttünk, hogy az optika teljes zoom-on nem akar működni.
Huszton nem is időztünk aztán sokat, mert még hosszú út állt előttünk...és eső..ennek nem örültünk, mert minden szürke, nyúlós, nyálkás és hideg volt, de a Kárpátok így is gyönyörű volt.
Zúgó Tisza habja, kisebb települések, mindenhol az arany- vagy ezüst tornyú templomokkal, lélekvesztő hidakkal, festői tájakkal, nyugalommal. Az út egy része a természetvédelmi területen keresztül vezetett. Érdekes volt megfigyelni, hogy kezdetben a hegyi folyam tiszta vizű, nemesen csobogó habjai, hogyan változtak át félelmetesen sötét, mindent elsöprő áradássá a lehullott eső hatására. Az út egy része természetvédelmi területen haladt át. Látszott, hogy téli időszakban itt több turista fordul elő. Sípályák, éttermek, szállások. Igazi kis hegyi, fa stílusban. Ha nem lenne ekkora az út és nem lennének ilyen ramaty állapotban az utak bátran ajánlanám. Így kevésbé. Vagy a költségekbe bele kell kalkulálni a futóművest. Ezen a szakaszon jegyeztem meg a férjemnek, hogy itt porontyok vannak. Nagyon sok, egészen fiatal gyereket láttunk egyedül az út mellett. A biciklisek természetesen itt is szembe bicikliznek a forgalommal. Maga a kerékpáros közlekedés nekem hajmeresztőnek tűnt. Idehaza is veszélyes közlekedni vele az utakon, de az ottani vezetési stílust látva, minden kerékpáros vakmerő. Kerékpáros turistával nem is találkoztunk sokkal. Mindössze 2 csapattal. Számadatok szerint évi 8000 ember veszti életét az utakon. Ezen már, itt nem csodálkoztunk.
A hosszú autóúton volt időnk összeszedni a gyér orosz tudásunkat. A fő szavakat tudtuk: hleb, vodá, pivo :-)
Yaremchanál álltunk meg vacsorázni. A település központi helyet foglal el a téli síszezonban, igazi kis üdülőfalu jellege van. Ekkor már 1/2 8 volt. Egy nagyon lakájos éttermet sikerült választani, ahol mindenféle giccsel igyekeztek a kedves vendég és gyerekei kedvébe járni. Természetesen borscs levest és saslikot kértünk, bár alaposan meglepődtünk, mert angolul tudó felszolgálót küldtek az asztalhoz. A borscs nagyon finom leves. Ahány ház, annyi szokás. Érdemes néhány receptet elolvasni és kipróbálni. Nekem az ízlett a legjobban, amelyben volt cékla, káposzta és sárgarépa is, ill. kicsit fűszeresebben volt ízesítve. A saslik nem a nálunk megszokott nyársra tűzött hús-hagyma-zöldség, hanem parázson-nyárson sütött disznóhús. Ezt egy speciális fém, szabadtéri tűzhelyen sütik, ezen a területen szinte minenhol. Kértünk helyi teát. Ez volt a legkellemesebb meglepetés. Nagyon finom helyileg összegyűjtött gyógynövényekből készült a tea. Nem tudom mivel, mit kevertek, de mennyei volt. Később tapasztaltuk, hogy büszkék a gyógynövényes teakeverékeikre, több helyen árusították a keverékeket. Mindezért 3450 forintnak megfelelő grivnyát fizettünk. Ugye nem is volt sok?
Aztán indulás, mert még mindig hosszú a betervezett út. Hatalmas esőbe keveredtünk, ami az ottani útviszonyok között elég érdekes élményt nyújtott. Mintha valami kis rosszcsont manó játszott volna a fékkel, sűrűn volt padlófék érzésünk. Egy idő után az út meglepően jó lesz, a forgalom a késői időpont ellenére meglepően nagy. Éjfél után végre megérkeztünk Koshkyn-ba. Addigra a szemünk kezdi megszokni a cirill betűket. (Sok helyen a számunkra ismert betűkkel is kiírják a települések nevét, távolságát.) Végre volt valami haszna a sok-sok orosz órának. (Na igen.. már olyan öreg vagyok, hogy én még azt is tanultam!) Itt egy gotelt sikerült találnunk. Nem igazán bizalomgerjesztő, de más nincs. A fogadás igazán barátságos volt. A szoba ízlésvilága egészen egyedi volt. Rózsaszín falak, királykék ágy, leopárdmintás, lyukas ágynemű. Víz nem folyt a csapból. Ez elég rosszul érintett, mivel porosnak és izzadtnak éreztem magam. A férjem ment, kézzel lábbal mutogatott és még azt is megértette, hogy valami főcsap volt elzárva. A bojlert akkor kapcsolták be, így jéghideg vízzel mosakodhattunk. Másnap reggelre azonban lett forróvíz. Tudjátok milyen jó volt zuhanyozni?!
..és vége az első résznek! Legközelebb kicsit több fotóval, várakkal és szárított halakkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése